A magyar konyha jellemzõi

A magyar konyha az elmúlt századok során folyamatosan teremtette meg a maga külön gasztronómiai világát. Az õsöktõl örökölt ételek mellett számos hatás érte konyhánkat. Például az olasz szakácsoktól megtanultuk a fokhagyma, a vöröshagyma, a száraztészták használatát, a Közép-Amerikából származó paprika, paradicsom, burgonya szerves részévé vált táplálkozásunknak, a más népek konyháin használt tejszín a magyar gasztronómiában fõleg tejfölként jelenik meg.
Meg kell említenünk néhány szakács és vendéglõ nevét, akik az elmúlt idõk alatt jelentõs szerepet vállaltak abban, hogy gasztronómiánk korszerûvé, ugyanakkor hagyományõrzõvé vált. Marchal Jószef III. Napóleon konyhamestere volt. Görög Rezsõ a francia konyhamûvésznek, Escoffiernek volt munkatársa. Jelentõs gasztronómia mûveket hagytak ránk még: Gundel János és leszármazottai, Wampetich Ferenc, Glück Frigyes, Standler Károly, Dobos C. József.
Jellegzetes magyar ételek és bográcsozás

A magyar konyha annak köszönheti nemzetközi elismertségét, hogy sosem volt kõbe vésve. Neves szakácsaink és lelkes háziasszonyaink keze között formálódik ma is, sikerrel és kreatív módon ötvözve, beolvasztva más nemzetek hagyományait.
Konyhánk különlegessége abban áll, hogy az alapoknál tér el az európai szakácsmûvészettõl. Egyedi, hogy sertészsírt használunk, és azt is sült, és nem préselt formában. A hagyma zsírban való megpirítása a kezdete sok-sok ételünknek, ehhez járul a finom pirospaprikával való megszórás - így keletkeznek sajátos receptjeink, a pörköltek, gulyások. Ezekbe és tokányainkba egy Európában ismeretlen tejterméket, a tejfölt keverjük.
De még a fõétel elõtt kiadós leveseket, tálalunk fel, melyeket páratlan változatosságban készítünk babból, káposztából, krumpliból, tésztából és zöldségekbõl, a zöldborsótól a karalábéig - ez is ismeretlen szokás határainkon kívül.
A gõzölgõ leves után édes tésztákkal lepjük meg a vendéget, gombóccal, csíkkal, barátfülével; gyümölccsel, lekvárral, mákkal, dióval megtöltve-megszórva - újabb meglepetés az idegenek számára. A magyarok a tésztás ételeket hagyományosan hústalan (böjtös) fogásként tálalják, szemben a nagy tészta evõ nemzetek szokásaival.

Az ökörsütés hagyománya egészen a késõ középkorig nyúlik vissza. A székelység adómentesség fejében személy szerinti hadbaszállásra volt kötelezve. Ezen adó helyett "készséges és önkéntes" ajándékot is adhattak a mindenkori uralkodónak. A székelyek "ökörsütés" (signatura boum, consignatio boum) címen a király koronázásakor, házasságakor és fiúgyermeke születésekor házanként egy ökörrel adóztak, az ököradó pedig az Árpád-kori lóadó helyébe lépett.