Igldi Ökörsütés
H - 5440 Kunszentmrton, Bethlen Gbor u. 1-3
Tel: +36-30/456-7344
Online Statisztika
Online vendgek: 1
Online tagok:
Nincs online tag jelen

Regisztrlt tagok: 12
Legjabb tag:
zsom

IP cmed: 34.204.173.45
Kperny felb:
Ltogatk ma: 36
Online ltogat: 1
Max. Onlinerekord: 29
Max. napi rekord: 412
Ltogatk tegnap: 56
Lt. a hnapban: 1303
sszes ltogatk: 193041
Rendezvénytechnika
Rendezvénytechnika
Turisztika
Kunszentmárton környéki szállás és látnivaló keresõ
Iglódi Panzió
Iglódi Panzió
Megosztás:
A magyar konyha jellemzõi
A magyar konyha az elmúlt századok során folyamatosan teremtette meg a maga külön gasztronómiai világát. Az õsöktõl örökölt ételek mellett számos hatás érte konyhánkat. Például az olasz szakácsoktól megtanultuk a fokhagyma, a vöröshagyma, a száraztészták használatát, a Közép-Amerikából származó paprika, paradicsom, burgonya szerves részévé vált táplálkozásunknak, a más népek konyháin használt tejszín a magyar gasztronómiában fõleg tejfölként jelenik meg.

Meg kell említenünk néhány szakács és vendéglõ nevét, akik az elmúlt idõk alatt jelentõs szerepet vállaltak abban, hogy gasztronómiánk korszerûvé, ugyanakkor hagyományõrzõvé vált. Marchal Jószef III. Napóleon konyhamestere volt. Görög Rezsõ a francia konyhamûvésznek, Escoffiernek volt munkatársa. Jelentõs gasztronómia mûveket hagytak ránk még: Gundel János és leszármazottai, Wampetich Ferenc, Glück Frigyes, Standler Károly, Dobos C. József.

Más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fûszerezés és sajátos konyhatechnológiai mûveletek együttes hatása alakított ki.

Ennek megfelelõen a magyar konyha alapvetõ jellemzõi:

a sertészsír, a vöröshagyma és a fûszerpaprika együttes használat
a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása
a tejföl nagymértékû felhasználása
sajátos ételkészítési módok (pörköltalap készítés, pirítva párolás, rántással, sûrítés)
sajátos fûszerezési eljárások
magas szénhidráttartalmú köretek és fõzelékek fogyasztása

A sertéshússal és zsírral készült ételek nagy számának a magyarázata a török idõkre vezethetõk vissza. A sarcoló török katonák - mohamedánok lévén - minden más házi állatot elvittek, csak a sertést hagyták meg. A másik ok, hogy hazánk adottságai rendkívül kedvezõek a sertéstenyésztést illetõen.

A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége. A sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiolvasztással nyert zsír aromája különleges jelleget ad ételeinknek. A sertészsír fogyasztása a nehéz fizikai munkát végzõ földmûveléssel foglalkozó népeknél honosodott meg elõször. A középkori sertésfajták az erdõkben makkoltatáson a téli disznótorig jól meghíztak. A sertészsír jól tárolható, a következõ évig kitartott. Az étolajat, a vajat, a margarint hidegkonyhai készítményekhez, a diétás étkezésekben és a nemzetközi ételek készítésénél használják.

A vöröshagyma sok magyaros ételnek adja meg aromáját, sõt képezi alapját. A sertészsírban történõ pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A készítendõ étel jellege határozza meg, hogy a hagymát zsírban fonnyasztják halványan vagy aranysárgára pirítják, hiszen más-más ízhatás érhetõ el vele.

A füszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata csak lassan terjedt el. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentõs részénél pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmaznak. A felsorolt ételekhez füszerként a fokhagyma pépszerû keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid lén történõ párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas élvezeti értéket. Más jellegû húsételeink a disznótoros, a sült csülök, a bõrös malacsült, a libamáj.

Káposztás ételeink, a tökfõzelék, a töltött tök elmaradhatatlan fûszere, a finomra vágott friss kapor. Különleges illatot, aromát ad, ha közvetlenül tálalás elõtt hintik az ételre. A sertészsírral történõ fõzésbõl adódik konyhánknak az a sajátossága hogy bátran fûszerez. A fûszerezés - bármilyen fûszerrõl van szó -, mindig mértéktartó legyen. Az a jó fûszerezés, ahol a fûszerek aláfestik, kihangsúlyozzák az ételek egyéni ízét. Tévedés lenne azt hinni, hogy a magyaros étel az, ami méregerõs.

A fûszereknek azokat az anyagokat tekintjük, melyek ételeinknek és italainknak kellemest ízt, illatot adnak. Nem tápértékeik, hanem az élvezeti értéket növelõ hatásaik miatt tesszük az ételeinkben. A fûszerek az ételek nyers ízét tompítják, finomítják, teszik. Az étel jellegével összhangban álló fûszerezés a szakács feladata.

Tejfölbõl a magyaros fõzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítõnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú, a bárány ízanyagaival. De nem képzelhetõk el káposztás ételeink /pl. töltött-, rakott-, székelykáposzta/, a túros csúsza, a sonkáskocka és egy sor édes tészta sem tejföl nélkül. Sok levesünk, mártásunk, fõzelékünk készül tejföllel és gyakran díszítésként is használjuk.

Hentesáruink egy része világhírnévre tett szert. Ilyenek a gyulai kolbász, a téli szalámi, a magyar sonka, a füstölt szalonna, amelyek ugyancsak hozzájárultak ételeink kitünõ ízéhez. A füstölt szalonna kiolvasztva nagy mértékben befolyásolja az ételek ízét, de szalonnával tûzdelik a pulykát, a vadételeket. Választékos a magyar konyha leveseinek kinálata, az elkészítési módok és a felhasznált alapanyagok terén egyaránt. A levesek egy részét és a fõzelékeket rántással sûrítjük. Ez a fajta ételkészítési mód jószerint csak a magyar konyhára jellemzõ.

A rántás megolvasztott sertészsír - vagy egyéb zsiradék - és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegitett zsírban az étel jellegének megfelelõen megpirítjuk. A rántást a tûzrõl levéve hideg vizzel felengedik és simára keverik. Az így nyert emulziót a vizben puhára fõzött leves- és fõzelékalapanyaghoz öntik.

A levesek között sok laktató egytál jellegû /pl. Jókai bableves, palócleves/ található, mely a fõfogás szerepét is betöltheti. Természetesen készülnek könnyebb zöldség-, püré-, krém- és gyümölcslevesek is.

Salátáinkat sós, ecetes lével készítjük és általában húsételekhez savanyúságként fogyasztjuk. Sok más nemzet konyháján cukor nélkül, olajjal készítik a salátaöntetet és gyakran önálló fogásként fogyasztják.

Az étlapjainkon szereplõ fõzelékek, köretek szénhidráttartalma, ebbõl következõleg az energiaértéke magas. A galuska-, tarhonya-, burgonyaköreteket megváltoztatni nem tudjuk, nem is lehet célunk. Azonban a mennyiségüket csökkentve, párolt, fõtt zöldségekkel kiegészítve táplálkozástani szempontból is értékessé tehetjük ételeinket.

A nagy választékban készült tésztafélék gasztronómiánk büszkeségei. Gyúrt tésztából készülnek a levesbetétek, az édes és sós tészták. A sós tészták /káposztás, sonkás kocka/ befejezõ fogásként való fogyasztása a magyar konyhára jellemzõ. A burgonyatésztából különféle gyümölccsel töltött gombócok készülnek. A palacsinták, a rétesek, a vargabéles, a kelt tésztából készült aranygaluska, fánkok, valamennyi ízletes, tápláló befejezõ fogások.

Szót kell ejteni a cukrászatról is, ami szerves része a magyar gasztronómiának. A Dobostorta, a Rigó Jancsi, a somlói galuska, a Gerbaud szelet, a Rákóczi túróslepény, a Szapáry torta a legismertebb készítményei a magyar cukrászatnak.

Ételeinket az egészséges, korszerû táplálkozás szerint is értékelnünk kell. A magyaros ételek változatosak, jó ízûek, a külföldiek számára érdekesek, de a korszerû táplálkozás követelményeinek sokszor nem felelnek meg. Ez fõleg a magas sertészsír, szénhidráttartalom és erõs fûszerezés miatt van.A méregerõs, zsírban úszó étel úgy gasztronómiai, mind táplálkozástani szempontból helytelen.
Hazánk tájegységeinek étkezési szokásai, ünnepi hagyományai

A paraszti rétegek között nagy táplálkozási különbségek voltak. A szegények elsõsorban növényi ételeket ettek, így pl. kásaféléket, kukoricát, kölest, hajdinát, burgonyából készült ételeket, gyúrt és kifõtt tésztákat. A hús elsõsorban sertéshúst jelentett, tájegységenként változóan birkát vagy baromfit fõztek, vasárnaponként vagy ünnepnapokon. Marha- vagy borjúhúst inkább csak lakodalmakkor ettek. A sütemények készítése is jeles ünnepekhez kapcsolódott. A különbözõ vallások elõírásai is befolyásolták mikor mit ettek. A hagyományos paraszti ételek az adott tájegység jellegzetes ízeit képviselik és átalakítva, finomítva, korszerûsítve megtalálhatók az éttermek, vendéglõk étlapjain.
Észak - Magyarország

Itt él a palóc népesség, akiknek a táplálkozásában nagy szerepe volt a különféle kásából, lisztbõl készült ételeknek. Egyik kedvelt ételük a sült pép, más néven görhe vagy málé. Kukoricalisztbõl készül tejjel leforrázva, majd kizsírozott tepsibe öntve, sütõben megsütve. A sütés után szeletelve tálalják.

A burgonya ezen a tájon elõbb kapcsolodott be a néptáplálkozásba, mint az Alföldön. Ma is szivesen fogyasztják a burgonyából készült ételeket. Legismertebb a tört pép vagy krumpliganca: fõtt összetört burgonya liszttel, tejjel elkeverve fölforrósítva. Tepertõs, túros változata is ismert.

Levesek a napi étrendben mindig szerepelnek. Legegyszerûbb leves, amikor a kifõtt tészta levét ízesítik pirított hagymával, fûszerezik paprikával, esetleg berántják és betétként csíkot - metéltre vágott tésztát - tesznek bele. Ez az úgynevezett "maga levi".

A húsok közül a legnagyobb jelentõsége a disznóhúsnak volt és van is. Húsvétra lakodalomra szokás birkát vágni. Néhány jellegzetes étel: Húsos, juhtúros kukoricatekercs, Legényfogó krumplitalpas, Lábatlan tyúkhúsleves, Mátrai töltött sertéscomb.

Észak-Magyarországhoz, mint tájegységhez tartozik Matyóföld, ahol a matyó népcsoport lakik Mezõkövesd központtal. Szegény emberek éltek évszázadokon keresztül ezen a vidéken, akik a rendelkezésükre álló, egyszerû alapanyagokból remekmûveket tudtak alkotni az ételkészítés terén.

Ételeik elkészítésénél nélkülözhetetlen a vöröshagyma, ottani szóhasználat szerint a veres hagyma. Sokféleképpen darabolták, szeletelték, aprították, metélték vagy reszelték, attól függõen, milyen étel készitéséhez használták fel.

Hetente kétszer, háromszor fõztek paprikáskrumplit, ami gyorsan és változatosan elkészíthetõ étel. Készítették hosszú lével levesesen, zsírjára lepirítva sûrû szafttal, kolbásszal vagy kolbász nélkül, friss paprikával, paradicsommal, ízesítve, óvatosan fõzve, hogy egybe maradjon a burgonya, villával még meg is törték egy kicsit.

Az öhöm is ilyen egytál - a határból hazatérve gyorsan elkészíthetõ étel volt, amelyet száraztésztából, un. gombótából készítettek. Apróra vágott hagymát kevés zsíron lepirítottak, rádobták a gombótát, ezt is pirították Annyi vizzel öntötték fel, hogy, éppen ellepje, kockára vágott krumplival fõzték együtt, félfövéskor még egy maradék gobótát adtak hozzá.

A talaj és éghajlati viszonyoknak köszönhetõen ezen a tájon nagyon népszerûek a különbözõ káposztaételek. Az édes káposztát párolva, egy kis ecettel savanyítva fõtt és sült húsok mellé savanyúság helyett adták, de savanyítva töltelékkel, káposztástésztának, hajdúkáposztának, korhelylevesnek is készítették.

Érdemes még megemliteni a babot, amelyre szegény helyen gyakran még rántás sem jutott, de így megfõzve sóban, vízben is ehetõ volt. Babból készítették a karácsonyváró böjti levest, amely sárgarépával együtt puhára fõzõtt bab. Elkészülte elõtt melegített tejjel engedték föl bõ lére. Máskor malackörömmel fõzték a bablevest, de készítettek belõle fõzeléket, babfasirtot is. A kukoricamálé kukoricaliszt tejjel leforrázva, egy kis cukorral édesítve. Letakarva hüvõs helyen állni hagyták, hogy csipásodjék. Ezután olajozott tepsibe öntötték és forró kemencében megsütötték.

Nagy esemény volt télen a disznóölés, amely ellátta a családot szinte egész évre sózott-füstölt hússal, szalonnával. Néhány disznótoros étel: füle-farka pörkölt, majoránnás húsos metélt, tarhonyás sertéstüdõ, savanyúvese stb.
Alföld

Az Alföldön élõ lakosság õsei nagyobbrészt pásztorkodással foglalkoztak - részint kunok és jászok - mûvelték a tanya körüli földeket. A Duna, a Tisza és a Kõrösök mentén virágzott a halászmesterség. Az életmód, a fellelhetõ nyersanyagok meghatározták az étkezést, az ételek készítésének módját is. Nem véletlenül alakult ki - a még ma is kedvelt - bográcsban fõzés. Az állataikat legeltetõ pásztorok a pusztában csak úgy jutottak meleg ételhez, ha megfõzték maguknak. Ugyancsak szabad tûzön, bográcsban készítették el ételeiket a halászok vagy a mezõgazdasági munkát végzõk, akik nyáron a nagy munkák idején gyakran a mezõn aludtak.

Egy alföldi mondás szerint a magyar ember annyira kedveli a szalonnát, hogy : "reggelire kenyér van szalonnával, ebédre szalonna van kenyérrel, vacsorára a kettõ együtt". Szívesen sütik meg a szalonnát szabad tûzön nyársra szúrva. Valóságos rítusa alakult ki a sütésnek, amikor a parázsló tûz fölött forgatott szalonna zsírját kenyérre csepegtetik.

A Kiskunság része az Alföldnek, az ide betelepült kunok szívesen fõztek burgonyát, krumlikását füstöltkolbásszal és krumplis palacsintával. A káposztát is sokféleképpen készítik el, télire metéltre vágva savanyítják vagy vermekbe rakják a fagy elõl.

Szeged környékén ma is õrzik azokat a hagyományokat, amelyek évszázadok alatt alakultak ki. Szegedrõl mindenkinek a halpaprikás jut az eszébe, amelyet a tiszai halászok készítenek. Bográcsban a Tisza partján a Tisza vizével fõzték a halpaprikást, amit csak az idegenek hívnak halászlének. A hal fontos alapanyaga az e vidéken élõk étrendjének, sokféle változatban készítik el.

Az egész Alföldön elterjedt, de Szeged környékén különösen a török eredetû tarhonya, amelyet e század közepéig a háziasszonyok otthon készítettek, fatörzsbõl vájt gömbölyû fenekû teknõben. Sokszor hónapokig voltak otthonuktól távol a hajósok, fuvarosok, kubikusok, pásztorok, ilyenkor vászonzacskóba kötve vitték magukkal a száraztarhonyát, amelybõl rövid idõ alatt bográcsban ízletes ételt készíthettek /tarhonyalevest, tarhonyáskrumplit, sûrûtarhonyát, tarhonyás bürgepaprikást /.

E vidék különlegessége a "marhaállás", amely a marha fejébõl és lábából fõzött kocsonya. "Tarhó" ez a szó bizonyára nem sokat mond a más tájon élõknek, ha azt mondjuk joghurt, rögtön kiderül, mi ez.

Az édes, foszlós kalács itt is ünnepekkor kerül az asztalra, húsvétkor, halottak napján, lakodalmak alkalmával.

A szegénység tápláléka volt a köleskása, a tönkölykása, a csicsóka, ezeket ma már sehol nem fogyasztják, megmaradt viszont az árpakásával készült töltött káposzta, a "szárma".

A Felsõ Tiszavidék, a Nyírség paraszti táplálkozása sok hasonlóságot mutat az alföldi, dunántúli, palóc konyhával, de persze különbségek is vannak, amelyek elsõsorban az éghajlati, domborzati adottságokból, a kialakult, eltérõ szokásokból adódnak. A halászok, vadászok, pásztorok, erdei emberek itt is a legegyszerûbb ételeket fõzték, bográcsban készítettékk el a paprikást, a gulyást, a pörköltet.

A pergelt leves egyszerûen, gyorsan megfõzhetõ egytál étel. A bográcsban a füstölt szalonna kiolvasztott zsírjában a vöröshagymát megpirították, felengedve krumplit és egy kevés száraztésztát tettek bele. Ugyancsak száraztésztával, bográcsban fõzték a percek alatt elkészíthetõ tejlevest.
Dunántúl

A Dunántúlt vizsgálva vegyes képet kapunk a táplálkozást és az ételek készítését illetõen. Ezen a részen erõsebben érezteti hatását a német, de fõleg az osztrák konyha.

A Balatonban található sokféle, jóízû hal nyilvánvalóan befolyásolja a vízhez közel élõk étkezését. Méltán kedvelt a pikáns balatoni halászlé, de ugyancsak kedveltek a roston és nyárson sült halak. Legismertebb a balatoni fogas, amely hófehér és igazán ízletes húsával világhírûvé vált.

A Dunántúl nyugati részén terül el az Õrség, amely elsõsorban történeti-néprajzi fogalom, a Kerka és Szála melléken 18 község tartozik ide.

Régen fõleg állattenyésztéssel foglalkozott az õrségi nép, a vidék földje köves, sovány, mûvelése nehéz. Ezekben az eldugott kis Vas és Zala megyei községekben a lakosság teljes ellátásra kellett, hogy berendezkedjen. Szokásaik, táplálkozásuk nagy mértékben függött attól, hogy a család mit dolgozott. Mást ettek a földmûvesek, a favágók, a pásztorok és természetesen az évszakok, az állatvágások ideje, az ünnepek, a nagy nyári munkák is hatottak az étkezésükre.

Hétköznapokon egyszerû, takarékos ételeket készítettek. Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest /pl. káposztalevest, rántott levest, savanyú levest./ vagy különbözõ módon elkészített krumplit /pl. paprikás, fõtt, héjában sültet/. Fõleg a szegényebbek kukoricából fõzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra, valamilyen leves mindig megtalálható volt /bableves, gulyásleves, tejfölös répaleves, tejfölös aszalt szilvaleves/. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifõtt tésztát, amit itt mácsiknak neveznek, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát stb.

Vacsorára a délrõl maradt ételeket ették vagy levest fõztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen fõtt, aszalt gyümölcsöt ettek. Az aszalt gyümölcsök felhasználása széleskörû volt, nemcsak fõzve, önállóan, de levesként, és tésztaételekbe töltelékként is fogyasztották.

Télen volt a disznóvágások idõszaka. Mégis télen is inkább csak vasárnap ettek húst, tartalékolták azt a nyári nagy munkák idejére. Lesütötték vagy füstölték, szokás volt egy disznólábat a következõ évi disznóvágásra eltenni. Baromfit inkább csak ünnepeken vágtak vagy ha beteg volt a háznál. A vasi parasztember sok tejet, tejes ételt fogyasztott, Zalában inkább gombát, gombás ételeket ettek.

Az aratás, a gabonahordás, a szüret, a kukoricaszedés volt a legnagyobb munkák idõszaka, mindegyiknek megvolt a hagyományos étrendje. Az aratásra már jó elõre készültek, hiszen itt fontos, hogy a megérett gabona minél elõbb magtárba kerüljön. Kiadós reggelit ettek, majd délben a mezõn fogyasztották el az ebédet, amely húsleves vagy csülkös bableves volt, majd valamilyen pörköltet fogyasztottak salátával. Az uzsonnát is a mezõre vitte ki a gazda felesége vagy lánya, ilyenkor lesütött húst, füstölt sonkát vagy tepertõt adtak. A késõ esti vacsora már csak egyszerûbb ételekbõl állt, paprikástúró, aludttej, paprikás krumpli. Ezen a vidéken az ételek egy részét tökmagolajjal készítették, amelyet otthon, házilag sajtoltak.

Érdekes szokás volt az ország nyugati vidékén a paszita, ami a keresztelõi lakomát jelentette. A katolikus családoknál igyekeztek az újszülöttet minél elõbb megkeresztelni. A paszita délutántól másnap reggelig tartott és hagyományos étrendje alakult ki:

Tikleves /tyúkhúsleves/
Fõtt tikhús paradicsom vagy zsemlemártással
Rétes /mákos, diós, túrós, káposztás, tökös-mákos/
Sült hús/sertés, baromfi vagy borjú/
Köret / hajdinakása, burgonya, újabban rizs/
Aprósütemény
Fumu

A fumu feldíszített baba alakú kalács, amit a keresztszülõk vittek ajándékba. Kelt tésztából készült, változó méretû baba alakú kalács. Lányos családnak fiú, fiúgyermeknél pedig lány fumut vittek.

Vas megyében a komapár komakosarat vitt a gyermek születésétõl 7 napon keresztül az anyának és családjának, amely minden nap tartalmas levesbõl, húsételbõl és tésztafélébõl állt.

A Dunántúl másik nagy területi egysége, amely jelentõs népi, táplálkozási hagyományokkal rendelkezik, Somogy. A somogyi ember legfontosabb ételei gabonafélékbõl készültek. A kenyér fõ alapanyaga a rozsliszt volt, amelyhez csak kevés búzalisztet vagy kukoricalisztet dagasztottak.Tisztán kukoricalisztbõl csak a legszegényebbek sütötték a kenyerüket. Finomabb lisztbõl készítették a fonott kalácsot, amelyet a nagy ünnepekkor/pl.lakodalom, húsvét, keresztelõ, karácsony/ fogyasztottak. A megmaradt kenyérbõl, kalácsból vagy más kelt tésztából készült a bubuta, amely az összeaprított maradék tejjel leforrázva, valamilyen /túró, mák/ töltelékkel megtöltve. A krumpligánica liszttel elkevert fõtt burgonya hagymás zsíron átsütve.A tejbekása hajdinából, kölesbõl vagy kukoricából fõzött híg étel, aratásnál káposztaleves után adták, hogy oltsa a kaszások szomját.

A sertés a legelterjedtebb háziállat, sózva, füstölve tették el ünnepekre és a fõ munkaidényre. Fõleg leveseket fõztek, a fõtt húst mártással fogyasztották. Fõzeléket nem készítettek, ez számukra ismeretlen volt, mártást ettek a húshoz. Gyakran készítettek halat, a szegényebbek csíkhalat, amelyet káposztalevesbe vagy kocsonyában fõztek meg. A vadhúsoknak is jelentõs szerepük volt, nyúlat, õzet, dámvadat tûzdelve, borban párolva vagy vadasan ették. A somogyi homokos talajon sokféle ízletes gyümölcs terem. Nyári, õszi idõszakban reggelire, uzsonnára zsíros kenyér mellé valamilyen gyümölcsöt ettek. Almát, szilvát aszalva raktak el télre.

Érdekességként egy somogyi lakodalom étrendje:

Sáfrányos húsleves
Fõtt tyúk tormamártással
Töltött káposzta
Marhahús fokhagymás ecetesen
Sült disznóhús savanyúsággal
Perec, kuglóf, rétes, sütemények

Hazai gasztronómiai hagyományok

Vendéglátásunkra, gastronómiánkra jellemzõ napjainkban, hogy a magyar népi kultúra területén fellelhetõ hagyományokat ápolja. Ezek a hagyományok jól illeszthetõk az egyre szélesedõ idegenforgalmi programokba is.

A falusi lakodalom és a hozzákapcsolódó események bemutatása a népi színjátékszerû szokások vidékenként eltérõek, szinte mindenütt megtalálható a menyasszony búcsúztatása, a menyasszony holmijának kocsira rakása, a lakodalmas mulatság, a menyasszonytánc, a kontyolás, a menyecsketánc stb. Mindezek irányítója, konferálója az elsõ võfény, aki a lakodalom minden mozzanatánál jelen van. Verseivel, rigmusaival megnevetteti vagy megríkatja a hallgatóságot.

A lakodalom általában szombat délben kezdõdik és vasárnap reggelig, délig tart. Legfontosabb a lakodalmi ebéd és vacsora, amelyre az egyes vidékeken táplálkozási szokásainak megfelelõ étrend a jellemzõ. Az ebéd rendszerint "szerényebb", a levágott baromfiak aprólékából készítenek levest, utána pörkölt - az Alföldön birkapörkölt -, majd rétes következik. A vacsora tyúkhúsleves csigatésztával, töltött káposzta, pörkölt, sült tyúk és más sült húsok. Végül torták, sütemények. A legtöbb helyen a lakodalom csemegéje, egyúttal jelképes süteménye a lakodalmi kalács. Ebéd és vacsora között, valamint a vacsora végeztével rántott és sült húsok állandóan az asztalon vannak. Az egyes fogások felszolgálását, a borkínálást ugyancsak a võfény rigmusainak a kíséretében végzik.

A kemence szót és az építményt a magyarság a délorosz pusztákon ismerte meg. A nyitott és zárt tûzhelyekbõl kialakult kemencék változatos formát mutatnak. A palóc kemence alacsony hosszúkás, téglalap alakú, míg az Alföldön búbos, vagy boglyakemencék terjedtek el. A Dunántúlon és Erdélyben a nyílt tûzhely fölé cserépbõl vagy kõbõl formált sütõharangot helyeztek. Rõzsével, náddal, tõzeggel fûtötték. Nagysága aszerint változott, hogy mennyi kenyeret akartak benne sütni. Kemencében sütötték ünnepi alkalmakra a húst és a kalácsot is. A hozzáépített szabad kéményben füstölték a húsokat, a sonkát, a kolbászt, a szalonnát. A sütés-fõzés mellett a szoba fûtését, világítását is biztosította. Szélén ülésre alkalmas padka futott körbe, belsõ szöglete /sut, kuckó/ gyerekek és öregek pihenõje, esetenként hálóhelye.

Vendéglátó egységek is egyre gyakrabban alkalmazzák, a régebbi építésû csárdák a hagyományost, az új szállodák modern változatát házikenyér, péksütemény, kemencében sült libamáj, malac, szárnyasok, egybensült húsok, halak készítésére.

A nyársonsütés lehet önálló program, de kapcsolódhat lovasbemutatóhoz, szürethez, vízparti vagy más szabadtéri rendezvényhez. A fiatal bárányt, malacot, csirkét befûszerezve húzzák nyársra, a nyársat parázs fölött forgatják, közben zsírral vagy szalonnával kenegetik. Fontos a lassú, egyenletes sütés, ezért ma már gyakran alufóliával borítják a húst, így a felülete nem ég meg. A népi tapasztalatok szerint nyársnak legjobb a kökény vagy a fûzfavesszõ. A kisebb halakat, rablóhúst, tarjaszeletet ki-ki magának is megsütheti.

A szalonnasütés külön említést érdemel. A nyársra húzott szalonna parázs fölött pirítva, zsírja hagymával borított kenyérszeletre csöpögtetve, illatával, ízével jól illeszkedik a borkostolók, a szüretek hangulatába.

Ökörsütés mindig is ott fordult elõ, ahol "nagy sokadalom" gyûlt össze. Ma is fellelhetõ városokban, majálisokon. A hatalmas nyársat, amire az ökröt húzzák, egymástól megfelelõ távolságra földbevert két darab kétágú fára helyezik. Faszénparázs felett legalább huszonnégy órákon át sütik, sós, fûszeres vízzel locsolgatva, kenegetve. Így is csak a hús felsõ rétege sül át, amit levágva, az ökröt tovább sütik amíg az teljesen átsül. A felületrõl levágott nagy darab húst nagy szelet friss házikenyérre tálalják.

Agyagban sütni lehet fácánt, vadkacsát, háziszárnyasokat, nagyobb testû pikkelyes halakat.

A belsõ részeket eltávolítva belülrõl gondosan kitisztítva, majd fûszerezve, a hasüreget cérnával összevarrjuk. Kb. két újjnyi vastagon agyaggal bekenve parázsba rakjuk. /Készíthetõ sütõben vagy kemencében is/. 40-60 perc sütés után lehet eltávolítani az agyagot, ekkora piros és kõkemény lesz, magával viszi a tollat és a pikkelyt. Felületét megtisztítva, szalonnazsírt csepegtetve rá még utána pirítható. Hasonló módon készülnek sóban sült halak, húsok, szárnyasok.

A bográcsban fõzés elengedhetetlen kelléke az ún."pince party" vagy " gulyás party"-nak. Gulyás, pincepörkölt, jól fûszerezett marhapörkölt vörösborral, belefõzött burgonyával, halászlé, birkapörkölt stb. jellegzetesen olyan ételek, amelyeket szabadtûzön bográcsban fõznek.

Az ún. diszkosztál két, kissé lapított félgömbbõl álló fémtál. Nevezik nomád tálnak is, utalva arra, hogy az elõre elkészített étellel együtt vihetjük kirándulni, "vándorolhatunk" vele. Bárhol tüzet rakva, parázsba téve, de sütõben is elkészíthetõ. Különféle szelethúsok, lecsó, kolbász, burgonya rakható bele, mintegy lezárva az ízeket, illatokat. Az itt ismertetett ételkészítési eljárások látványnak is érdekesek, kissé füstös, pirított, sajátos, de nagyon jó ízt, aromát adnak az ételeknek.

A disznótor, a disznóvágás régen a falusi házaknál szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt.

A fagyos, sötét hajnalokon a disznó kétségbeesett visítása, majd a perzselésre használt szalma magasra csapó lángja valami egzotikumot kölcsönzött és hasonlóságot az ezredévekkel ezelõtti pogány áldozati máglyákkal. Pedig csupán disznóölés folyt. A híres magyar író Krúdy Gyula, a jó feladatok irodalmi méltatója így vélekedik errõl: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fûszerek elengendõségérõl a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nõknek, hogy ehhez az egyhez, az egyetlen egyhez a véletlen kedvezésébõl sokkal jobban értenek mint a nõk."

A házi sült kolbász kövérebb sertéshúsból készül, fûszerezve, vékonybélbe töltve. Régebben kemencében, ma sütõben sütik. Ismert fokhagymás és citromos változata is

A májashurkához a tüdõt, a tokaszalonnát megabálják, majd a májjal együtt ledarálják. A rizst az abálólével puhára fõzik. Az alapanyagokat összekeverve fûszerezik, majd vastagbélbe töltik.

A vágáskor felfogott friss vért a véreshurkához használják fel. A kockára vágott szikkadt zsemlét, a megabált dagadót, tarját, tokaszalonnát ledarálva, fûszerekkel és vérrel összekeverik, vastagbélbe töltik. Mind a véres, mind a májas hurkát megabálják és sütõben sütik.

A frissen vágott disznó húsából gazdag disznótoros vacsorát készítettek. Egy falusi disznótoros vacsora orjalevessel kezdõdik, ami nem más, mint a sertés gerinccsontjából fõzött húsleves zöldségekkel, csigatésztával. Ezt a fõtt hús követi frissen reszelt tormával. A toroskáposztában a sertés szinte mindene elõfordul, csülök, köröm, farok, dagadó, oldalas, amelyet mintegy megkoronáz a tetejére helyezett frissen sütött sertésborda. Természetesen nem maradhat el a frissen sütött hurka és kolbász sem

A felszeletelt sülthurkát, kolbászt törtburgonya és párolt káposzta körettel tálalják. Éttermekben a mai gyakorlat szerint tetejére naturbordát tesznek.Vacsora végén friss hájas pogácsa kerül az asztalra, amit borozgatás közben fogyasztanak.
Hozzszlsok
Mg nem kldtek hozzszlst
Hozzszls kldse
Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
rtkels
Csak regisztrlt tagok rtkelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrlj

Mg nem rtkeltk
Rendezvénytechnika
Rendezvénytechnika
Mai nvnapos
Ma 2019. oktber 22. Kedd,
Eld napja van.

A Nap kel 06:10-kor,
nyugszik 16:36-kor.

Holnap Gyngyi napja lesz.
Bejelentkezs
Felhasznlnv

Jelsz

Emlkezzen rm:


Mg nem regisztrltl?
Regisztrci

Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse
Rendezvénytechnika
Rendezvénytechnika
Facebook Like!
Turisztika
Kunszentmárton környéki szállás és látnivaló keresõ
zenfal
zenet kldshez be kell jelentkezni

admin 
2010.10.29
Üdvözöljük oldalunkon! Shock
Statisztika




eXTReMe Tracker